THE END

Hoztam pár infót a blogról ami 1 év alatt történt :) Még egyszer nagyon szépen szeretném netek megköszönni, hogy velem tartottatok és olvastátok a részeket :) Remélem a másik blogomban is találkozunk majd, puszi <3 :)
Fruzsi xx.

 

 

 

 

*II.Évad*-58.rész

Nos lányok, elérkeztünk az utolsó részhez, fáj a szívem, hogy vége ennek a két évadnak, szuper volt nektek írnia  részeket és leírni a gondolataimat, nagyon köszönöm, a blogolást nem hagyom abba, ha nem folytatom egy új történetben (vagy is kettőben :D ) Nagyon szépen köszönöm, hogy ebben az egy évben amíg ez a blog tartott, velem voltatok és követtétek irományaimat. Szeretlek titeket <3

Fruzsi xx. <3

Jorge szemszöge:

Fejembe vettem egy tervet, s véghez is fogom vinni, az első lépés lesz a legnehezebb. Cami-vel is már egyeztettem és elvitte otthonról Flo-t, hogy nyugodtan tudjam beszélni Paul-al. Félve csengettem és Barbara mosolygós arcával találtam szemben magam, beinvitált és Toni már is a nyakamban volt, bementem a nappaliba ahol Paul olvasott egy újságot.
- Hello. – álltam meg a kanapé mellett és végig gondoltam magamban részletesen, hogy mit is fogok mondani.
- Szia, fiam, ülj le. – nézett fel. – A lányok elmentek.
- Tudom, hozzád jöttem, beszélni szeretnék veled. – lassan leültem a kanapéra, Barbara az ölébe vette Tonit és leültek a fotelbe. – Ez egy nagyon komoly dolog, a lányod boldogságáról van szó.
- Szereted Flo-t? Engedélyt szeretnél kérni arra, hogy együtt legyetek? – hát nem igazán ezt akartam mondani, ha önző lennék akkor ezért is jöhettem volna, de nem.
- Majdnem, vagy is nem. Szeretem Flo-t és nekem nagyon fontos, hogy boldog legyen épp ezért szeretnék téged meggyőzni valamiről. Szerintem a lányod most nem boldog, én ezt nagyon jól látom és érzem, mert a legjobb barátja vagyok már több mint tizenöt éve. Austin itt van, a városban és már találkozott is Flo-val ám ő elszaladt, szeretik egymást, tudom, hogy mi történt Kaliforniába, arról nem Austin tehet, rosszkor voltak rossz helyen és erről senki sem tehet. Amerikában sok a bűnözés és a fegyveres merénylet, ezzel te is tisztában vagy. Arra szeretnélek megkérni, hogy adj engedélyt arra, hogy Austin és Flo újra egy boldog pár legyenek. – én magam sem voltam biztos abban amit mondtam, úgy érzem, hogy én Flo-t nem tudnám olyan boldoggá tenni, mint amikor Austinnal volt, olyanok, mint a víz és az ember. Szükségük van egymásra, nem élhetnek a másik nélkül.
- Erre nem adhatok engedélyt. – Barbarára néztem, ő az egyetlen reményem, ő talán megtudja győzni, hiszen Barabara is nagyon szereti Flo-t is ahogyan Austin-t is.
- Drágám, talán itt az ideje, hogy engedd, hogy a lányod felnőjön és ő maga döntsön arról, hogy kivel szeretne lenni, a vak is látja, hogy szereti egymást és te sem akarhatod, hogy évekig olyanok legyetek egymással, mint a kutya és a macska, Flo alig beszél veled, haragszik rád. Az apja vagy és tudom rossz ezt hallani, de te törted össze a szívét azzal, hogy elszakítottad attól az embertől akibe szerelmes. – Barbara elsuttogta a végét és nem csodálom, Paul ha ideges akkor üvöltözik és kicsit rémisztő is.
- Nem tudom, nem szeretnék rosszba lenni vele , ő az én kislányom. –megértem őt, nincsen gyerekem, ám tudom, hogy milyen nehéz lehet elengedni egy „kisgyereket” és hagyni, hogy felnőjön.
- Drágám, adj a fiúnak egy esélyt, hagy bizonyítsa be, hogy mellette a legboldogabb a lányod. –fogta meg a kezét, Paul végül bólintott és pedig hálásan megköszöntem a tettét és már indultam is tovább, hogy folytassam a tervemet, nem volt könnyű Paul-t betörni, de belátta, hogy neki is a gyerekei a legfontosabbak és az ő boldogságuk. Tárcsáztam Cami-t, megbeszéltünk egy találkozót a hozzájuk legközelebb lévő kávézóba, elindultam a két saroknyira lévő helyhez és betértem, kerestem egy helyet és rendeltem két kávét, mire kihozták Cami is megérkezett. Elővette a telefonját és felhívta a barátját, beszéltek pár percet majd átadta nekem, elmondtam a tervem és ő is benne van. Megbeszéltük, hogy holnap délben  strandon és mindent ami fontos megbeszéltünk aztán elköszöntünk és visszaadtam Cami-nek a telefonját aki elnézést kért a barátjától majd letette, mert velem is beszélne.
- Jorge, ez csodálatos dolog amit teszel, feláldozod a testvérem iránti szeretetedet azért, hogy Austinnal legyen. – tette kezét az enyémre.
- Mi? Én nem…
- Be se fejezd, látom ahogyan nézel rá , megőrjít téged, de ez a helyes, amit teszel. Köszönöm. – megittuk a kávénkat aztán kifizettem és hazafele vettük az irányt.

Másnap már fél tizenkettőre a lányok házánál voltam, becsengettem és Toni hívott be, Flo éppen akkor kapta fel a papucsát.
- Mehetünk, sziasztok. – mondta és már kinn is volt. – Olyan jó, hogy végre lemehetek a partra, régen voltam lent. – mondta, ó ha tudná, hogy ki fogja ott várni ás mit terveztünk. Lesétáltunk és megláttam a kék napernyőt ami Alex-ékhez tartozik, körülbelül öt méterre tőlük leültünk és kipakoltuk a cuccainkat.

Florencia szemszöge:

Olyan jó volt levenni a nadrágomat és a felsőmet, érezni ahogyan a nap égeti a bőröm, elindultunk a víz felé és megálltam a szélén, beleraktam a lábam és érzékeltem, hogy pont jó, mint egy kisgyerek úgy szaladtam be a többiekhez. Lenyomtam Cami-t a víz alá, aztán Jorge-t is, Jorge felém közeledett én pedig hátrálni kezdtem, igyekeztem, hogy ne kapjon el. Ahogy siettem hátra fele, véletlenül neki mentem valakinek, nagy sebességgel és mind a ketten hátra estünk.
- A picsába, ne haragudj, nem láttalak. – söpörtem ki a szemem elől a hajamat, megtöröltem a szemem és ránéztem az előttem állóra, majdnem újra hátraestem a meglepettségtől.  Ahogyan láttam ő is így reagált majd mosolyogni kezdett. A többiek is odajöttek és Cami egyből barátja nyakába vetette magát, Jorge mellettem állt és köztünk futtatta a szemét.
- Nem megyünk ki? – kérdezte Cami, bólintottam és elindultunk a partra, Jorge átvitte a cuccainkat Austin-ékhoz, leültem a törülközőmre és csak bámultam magam elé. Kavarogtak bennem az érzelmek, nagyon szeretem azt a fiút aki mellettem ül, apu sosem engedné meg, hogy újra együtt legyünk és emiatt fáj a szívem. Mindennél jobban Austinnal szeretnék lenni, ám ez nem ilyen egyszerű, ő is híres és én is. A rajongóink megölnének minket, hogy együtt vagyunk, apu is és alig találkoznánk, hiszen ő Kaliforniában él és turnézik folyton, én pedig itt vagyon Madridba és még nincs felkérés más országból.

Hazafelé indultunk és láttam ahogyan előttem susmorog Alex és Austin, amikor megláttam a házunkat igyekeztem, hogy bemenjek.
- Megjöttünk. – kiáltottam és ledobtam a cuccaimat az előszobában, magam mögé néztem és láttam, hogy Austin és Alex is bejön. Mi lesz ha apu meglátja őt? Úristen, ebből mekkora botrány lesz. Bementünk a nappaliba, ahol megpillantottam a kis családomat, apu felnézett és egy mosoly szökött az arcára. Most meg mi van?
- Áá… gyerekek. – mondta apu és mutatta, hogy üljünk le, remélem nem fog robbani egy bomba ahogyan Austin helyet foglal. – Látom, bejött minden, szóval Austin és Flo, ezt az egész kis találkozást Jorge szervezte, ő vont be mindenkit.  – barátomra kaptam a tekintetem aki karba tette kezeit és mosolygott. – Szóval, megbeszéltük, hogy adok neked még egy esélyt Austin, hogy bebizonyítsd, hogy te tudod igazán boldoggá tenni a lányom.

Mindenki a konyhába van én pedig a kertben ülök a hintaágyban és gondolkozom, amikor apu kimondta, hogy együtt lehetünk akkor a szívem majdnem kiesett, úgy érzetem, hogy én vagyok a legboldogabb ember az egész világon, viszont ez nem mehet csak így hip-hop, ezt Austinnal megkell beszélnem. Mint ha meghallotta volna, hogy rá gondolok, elém állt és leült mellém, megfogta a kezem és magához húzott, hiányzott már az érintése, a közelsége, s teste melege.
- Austin, én örülök, hogy apu megengedte, de figyelj, egy kontinenssel arrébb laksz és folyton utazol én pedig nem bírnám ki, hogy sosem vagyunk együtt. – vallottam be és még jobban húztam magamhoz.
- Apukáddal beszéltem, azt mondta, hogy ez az esély nem könnyű, mert elenged velem turnézni, lenne nektek is egy buszotok, mert úgy gondoltuk, hogy Cami lehetne az elő fellépő a koncertjeimen. Jönne velünk egy fotós is aki téged fog fotózni, így nem kell hanyagolnod a munkádat, szerencséd, hogy apukád ilyen nagy ember, bármit eltud intézni. - Igen, szerencsés vagyok és már meg is bántam, hogy apámmal úgy viselkedtem, megértem, hogy nem akarja, hogy felnőjek és kirepüljek a fészekből, de ez az élet rendje. Hagynia kell, hogy éljem az életem és azzal legyek boldog akit én szeretek. El sem tudom hinni, hogy így megtud szervezni akármit, a lányai kedvéért, azért, hogy mi boldogak legyünk, ez a legnagyobb ajándék amit tőle kaptam és a legszebb is egyben. Az élet nem mindig úgy alakul ahogyan mi szeretnénk, tenni kell érte, hogy olyan legyen , amit mi megálmodtunk. Lesznek előttünk mindig akadályok,át kell lépnünk őket, ha nem akarunk egy burokba ragadni. Egész életünkben lesznek olyan emberek, akik az álmainkat megakarják akadozni, elkel haladni mellettük és folytatni utunkat a nagyvilágba, egyszer élünk, de akkor nagyon, mindent amit most megtehetünk azt meg kell csinálni.

*II.Évad*57.rész – Újra látni

FB csoport: ITT

Reggel nagy fejfájásra keltem, ahogyan felültem az ágyba eszembe jutott minden amit tettem. Szégyelltem magam, rettenetesen és az, hogy láttam Austint, azt se bírom felfogni, nem lehet itt. A pizsamámba ami egy rövidnadrágból és egy toppból állt letipegtem a konyhába és észrevettem, hogy üres a ház. Nem értem, vasárnap van és ilyenkor mindenki itthon van, megrántottam a vállam és bementem a konyhába, készítettem magamnak pirítóst és turmixot. Leültem a nappaliba a tv elé és keresgéltem valamit, csak azt nem tudom, hogy mit. Leraktam a távirányítót , mert csörgött a telefonom, Mara hívott és ahogy látom elég sürgős, mert nem akarta lerakni.
- Hm? – kérdeztem miközben lenyeltem a kenyeret.
- Megint az újságban vagytok Jorge-val, nézd meg, a napilapban. –mondta és ekkor a tv felszólalt.
- Most láthatjátok Austin Mahone legújabb számának videó klip premierét csak itt a music lyrics csatornáján. Mint minden rajongó tudja Austin most Madridban van a koncertje miatt, abban a városban van ahol egykori exe lakik, Florencia García. Ti mit gondoltok, Austin és Florencia összejönnek vagy a lány már új párt keresett? Szavazzatok a honlapunkon, akkor most Austin Mahone- Mmm Yeah című számát hallhatjátok amit Pitbullal közösen alkottak meg. – csapta össze a nő két tenyerét és megjelent a képernyőn Pitbull, Mara csak mondta és nem figyeltem rám , mert majdnem kiejtettem a kezemből a készüléket. Hogy mi, szavaznak ránk a neten ?
- Itt vagy? – hallottam meg Mara hangját.
- Persze, bocsi. Figyelj, most mennem kell majd beszélünk. – mondtam és ki is nyomtam , idegesen álltam fel a kanapéról és a bejárati ajtóhoz közeledtem, kinyitottam és igen, ott volt a napilap aminek a címlapján én és Jorge voltunk.

Breaking News :

Florencia García túllépet Austin Mahone-n. 

A fiatal modell lányt tegnap láttuk amint bementek egy szórakozóhelyre a barátaival ahol a nővére (Camila García) és a legjobb barátja (Jorge Blanco) is ott volt. Az egyik fotósunk várva várta kint , hogy történjen valami, nem kevés idő múlva Jorge és Florencia jöttek ki és egy csók is elcsattant amit sajnos fotósunk nem kapott lencsevégre. Tegnap este Jorge „Twitteren” is felköszöntötte barátnőjét ahová egy közös képet is csatolt. Ez állt az üzenetben és a mellékelt képet csatolta hozzá:
@jorge-blanco: Boldog Születésnapot a világ legszebb lányának, nagyon szeretlek és bármikor számíthatsz rám hercegnő.
Szerintetek is több van köztük, mint barátság?

Idegesen hajítottam el az újságot és csengettek, persze, sosincs egy nyugodt napom. Felálltam és az ajtóhoz igyekeztem, Jorge állt előttem , arcomat elöntötte a pír s a szégyenség.
- Szia. – mondta és elindult befele.
- Szi-szia. – eléggé furcsán érzem magam , hiszen a kis kori barátomat tegnap megcsókoltam aki visszautasított, ezzel még az újságban is benne vagyunk. Jorge kezébe vette az újságot és kikerekedett szemekkel nézte ő is, hogy mit írnak rólunk. Egy ideig csendben ültünk a kanapén,én magam elé bámultam és néztem ki a fejemből.
- Gondolom tudod, hogy miért jöttem.
- Sejtem, figyelj én nagyon sajnálom az estit én nem akartalak letámadni. – egyből védekezni kezdtem csak azt nem tudom, hogy miért, meg se hallgattam, hogy miért jött, lehet nem is ezért én pedig itt fecsegek össze-vissza.
- Chicka én nem haragszom, viszont gondolom ha emlékszel a csókra akkor arra is emlékszel amit mondtam. – visszapörgettem az agyamban az eseményeket és visszhangoztak a fejemben Jorge szavai, ahogy elmondja, hogy szeret de nem akarta elrontani a barátságunkat. Csak bólintottam egyet ő pedig lehajtotta fejét majd hajába túrt. – Akkor most megkérdezem. Te is így érzel? – szemeit enyémbe fúrta és nem tudtam, hogy mit is mondhatnék a szavak nem jöttek ki a torkomon, nem akarom megbántani és nem tudom, hogy mit érzek. Jorge nem csúnya fiú, sőt, eszméletlenül helyes, aranyos, ő a tökéletes fiú, ám én még mai napig úgy érzem, hogy csak Austinnal lehetek boldog.
- Nem tudom, hogy mit mondhatnék, Jorge, tudod te egy nagyon aranyos és helyes fiú vagy, nálad jobbat egy lány se kívánhatna, viszont én még nem hevertem ki Austin és még mindig szeretem. – nehéz volt kimondani a szavakat és éreztem, hogy visszakel fojtanom könnyeimet.
- Értem, de ha szereted akkor  miért nem beszélsz vele? – ezt akartam elkerülni, nem akartam erről beszélni.
- Nem tudom, talán félek, attól, hogy már nem szeret, nemzetközi sztár lett és lányok milliói szeretik, akármelyiket választhatja. – a körmeim érdekesebbek voltak, mint bármi más a világon , egyszerűen nem tudtam, hogy mi történt velem.

Másnap Jorgeval és Camilával töltöttem a napot,gondoltuk, hogy elmehetnénk a plázába, régen vásároltunk már. Ahogy odaértünk  láttuk, hogy a szökőkútnál rengeteg lány áll és sikoltoznak.
- Austin, Austin. – kántálták a fiú nevét, ide-oda kapkodtam a fejem, hogy nehogy össze fussak vele.
- El kell tűnnünk innen. – szorítottam meg Jorge kezét, bólintottak és megpróbáltunk észrevétlenül elosonni a agy tömeg mellett. Ekkor megszólalt egy ismerős hang, a színpadhoz kaptam a fejem és megláttam őt, mikrofonnal a kezében, fehér trikó volt rajta és egy fekete nadrág, haja tökéletesen állt.
- Nézzétek, ott van Camilla és Florencia. – egy lány kiabálta hangosan, mire mindenki felénk kapta a fejét, én ledermedtem és nem tudtam, hogy mit csináljak.
- Florencia. – kiáltotta egy lány hangosan az első sorból, láttam ahogyan Austin értetlenül nézett rá. – Florencia. – kiabálta majd sikoltozni kezdett, Cami megszorította a kezem, még mindig köpni-nyelni sem tudtam, Austin hirtelen felénk kapta a fejét, ahogy meglátott arcára kiterült a megdöbbenés.
- Sziasztok. – mondta Cami, próbálta oldani a feszültséget de csak még nagyobb ordibálás lett belőle. Hátráltam pár lépést és nekiütköztem az egyik bolt kirakatnának, nem tudtam , hogy merre is menekülhetnék előle.
- Flo. – hallatszott e nevem a hangfalakból, ziháltam, elakartam menni innen, nekem ez túl sok. – Flo. – mondta ki újra a nevem , rá néztem és arcára egy édes mosoly terül, nem bírtam tovább, fogtam magam és futásnak eredtem. Hallottam ahogy mondta, hogy várjak és eldobta a mikrofont, Istenem ments most meg, nem láthatom újra, így is nehezek voltak ezek a hónapok nélküle. A lépcsőnél megálltam és leültem, szívem hevesen dobogott és már a sírás határán voltam, szeretem őt, eszméletlenül, hihetetlenül nehezek voltak ezek a hónapok és most mindent felborít, idejött. A kétes érzés újra feltört bennem, örülök, mert itt van és láthattam őt, ha csak pár percre. Más részről viszont félek, félek az emberek véleményétől és attól, hogy mit gondolnak majd rólunk, rettegek az utálkozásoktól, amiket amiatt kapnék, mert újra együtt vagyok az ő szeretett Austin-ukkal. Nem tudom mit is tehetnék, fejemet tenyereimbe temettem, lehet jobb lett volna, ha nem menekülök el, ha nem meghallgatom. Valaki megérintette a kezem, ijedten kaptam fel a fejem és megnyugodtam amikor Jorge ült le mellém, az érzések előtörtek belőlem és sírtam, karjával átölelt és magához húzott.

Jorge szemszöge:

Mellettem ül és sír, ismét. Nem tudom, hogy mit tehetnék de csinálnom kell valamit, nem tudom ezt még egyszer végig nézni. Szeretem és még mindig érzem, hogy égnek ajkaim tegnap esti csókjától, tudom, hogy Austint szereti és nem állhatok közéjük. Szeretem Flo-t, bármit megtennék érte , ezért meg is teszem a legnehezebb lépést, ami bár nagyon fáj de tudom, hogy ezzel Flo-nak segítek. Azt akarom, hogy boldog legyen, örülnék ha mellettem lenne az de ez lehetetlen, látom, hogy ő Austin mellett volt boldog és ezért is fogok helyesen cselekedni még ha ezzel össze is töröm magam.

*II.Évad*56.rész-Ismét egy új év

Végig simítottam a piros selyem anyagon amit kiakasztottam a  szekrényemből, felvettem és ügyeltem arra, hogy szépen begöndörített hajam ne menjen tönkre,  beleléptem a fekete magas sarkúba. Camivel lementünk a lépcsőn és éreztem, hogy már most fáj a lábam, nem vagyok ehhez hozzá szokva. A limuzin kint állt, előtte ott volt Jorge egy csodaszép fekete öltönyben és alatta fehér ingben, mellette pedig egy sötétkék estélyiben Mara. Köszöntünk nekik majd beszálltunk a fekete autóba, elvitt minket a helyszínre ahol rengeteg sztár volt és tele volt újságírókkal és fotósokkal. Cami és Mara szállt ki először, pózoltak és adtak egy pár mondatos interjút is, kiszállt Jorge majd  segített nekem is, belekaroltam és úgy álltunk meg a vörös szőnyegen. Sokan kérdezték, hogy ő e az új barátom vagy, hogy mi van Austinnal de egyikre se voltam hajlandó válaszolni, így miután már a vakuktól semmit nem láttam tovább haladtunk.

Breaking News:

Florencia García és Austin Mahone kapcsolatának vége?

Tegnap este volt a „Step Up 4” film premiere amit Madridban rendeztek. Sok sztár feltűnt a vörös szőnyegen ám amikor Florencia García vonult be oldalán egy új fiúval , Jorge Blanco-val,  állításuk szerint régi barátok. Mi úgy vettük észre, hogy eléggé forró volt köztük a hangulat, nevetve mentek be az előadó terembe és úgy is távoztak. Mi történt, hogy Florencia visszajött hazájába és maga mögött hagyta Californiát és ezzel együtt régi barátját Austin Mahone-t, akivel közel három évig volt együtt? Reméljük többet is megtudhatunk , hogy mik is történtek a modell lánnyal.

3 hónappal később

Ma van a születésnapom, el sem hiszem, egy újabb év telt el, az egész élet elrepül a fejünk felett, mint ha játék lenne. Rájöttem már, hogy az idő drága és meg kell becsülni minden egyes percet az életünkben, nem pazarolhatjuk felesleges dolgokra. A fontos dolgokat és az álmainkat élni kell és nem csak elképzelni, erősnek kell lennünk ahhoz , hogy magunk mögött hagyjuk múltunkat és egy új életet kezdjünk. A fotósok az est óta le se szállnak rólunk, azt hiszik, hogy egy párt alkotunk, el kéne mennem egy interjúra, hogy elmondjam, hogy az én életemben egy darabig biztos nem lesz új fiú. Austin helyét soha senki nem fogja tudni betölteni, nem is akarom,neki mindig is lesz helye a szívemben, hiszen nekem ő volt és még mindig az első szerelmem. Az elsőt soha, senki nem felejti el, én sosem fogom.

Rövidnadrágban és egy fekete toppban voltam aminek a derekánál kivan vágva két oldalon befele a köldökömig egy háromszögben. Hajamat kivasaltam és felhúztam a neon narancs sárga sarumat, kézi táskámba bedobáltam minden fontosabb dolgot, nem akartam bulizni menni de a többiek ragaszkodtak hozzá, jobban örültem volna egy estének itt nálunk. Nem vagyok bunkó, szóval nem fogom visszamondani most már, hiszen Camivel mindjárt indulunk, Jorge is hamarosan itt lesz, nem fogom őket hülyének nézni és lemondani az egészet csak , mert nekem nincs ehhez kedvem. Mikor kiakartam kapcsolni a tv-t pont akkor szólalt meg Austin új dala. Igen, híres lett, megfogadta a tanácsomat és zenéket töltött fel a netre amiket ő énekel majd valahogyan rátaláltak és most már 3 hónapja egy elég nagy felkapott sztár lett.

Beültünk az autóba és a klub felé mentünk ahol a többiek már vártak minket, kerestünk parkoló helyet aztán odamentünk barátainkhoz. Köszöntünk egymásnak, aztán Mara az őrhöz ment és bediktálta a nevünket, nem is tudtam, hogy felírt minket vendég listára. Egyből a pulthoz húztak engem és valami erőset rendeltek.
- Flo-ra, boldog szülinapot, hercegnő. – kiáltotta Paulo és magasra emeltük poharainkat.
- Boldog szülinapot. – mondta mindenki egyszerre majd szánkhoz emeltük a poharat. Éreztem amint a tömény ital végig fut a torkomon majd a gyomromba érkezik, égető érzés. Láttam amint Mara hajol át a pulton és mond valamit a srácnak aki már nyúl is az üvegért, tölt, aztán már újra egy pohár van a kezembe.
- Köszöntőt mondanék. – osztotta ki mindenkinek a felest. – Először is, köszönjük hogy vagy nekünk, csodálatos barátnő és ember vagy, megbízható és megtartod a szavad. Igaz, hogy három évig távol voltál de ennek vége, folytatod velünk itt a paradicsomba, Florenciára. – megismételtük az előző mozdulatot és már egy újabb kör volt a gyomromba, nem szoktam hozzá az alkoholhoz, így már éreztem amint a gyomrom émelyeg. A dübörgő zenére fókuszáltam és magammal rántottam Marat, a többiek is követtek minket, ugráltunk arra a zenére amit a dj játszott és remek érzés volt kicsit kikapcsolni. Egy körben álltunk mind a hatan és pörögtünk ezerrel, olyan volt, mint ha nem is e világon lennék, ha nem valahol máshol, ahol nincsenek szabályok csak a zene. Néztem az embereket és amikor Paulora néztem megláttam mögötte valakit, olyas valakit akit nem kellett volna. Megálltam és kikerekedett szemekkel bámultam, ahogy találkozott tekintetünk szinte leesett az álla ahogy rám nézett.
- Cami. – húztam magam mellé. – Láttam Austint, itt. – próbáltam túlkiabálni a zenét, több-kevesebb sikerrel.
- Azta, pedig nem is ittál sokat. – mondta nevetve, majd újra táncolni kezdett. Jorge magához húzott amikor egy lassú szám kezdődött, karjaimat nyakába tettem és fejemet mellkasára borítottam. Hajamat simogatta míg dülöngéltünk jobbra-balra, biztos vagyok benne,hogy Austint láttam, nem vagyok bolond. Hírtelen jött ötlettől vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és a pulthoz igyekeztem.
- Igen? – jött hozzám a pultos srác.
- Valami bitang erőset. – ültem a bárszékre, bólintott és elém tolt egy kis feles poharat amibe öntött valamit, idáig éreztem, hogy ebben több az alkohol, mint bennem a vér. Nagy levegőt vettem majd lehúztam , elé toltam a poharat és kértem még egyet.

Lemásztam a székről, éreztem, hogy már nem vagyok józan állapotban és a látásom is egy kicsit homályos volt, megpillantottam a társaságunkat majd Jorge elé álltam és a zenére kezdtem mozogni, kezeit csípőmre tette. Kezdett melegem lenni ettől a hirtelen megivott mennyiségű alkoholtól, kezdtem elveszteni a fejem. Megfordultam és megfogtam Jorge kezét, kihúztam a szórakozóhely elé, hogy némi levegőhöz jussak .
- Jól érzed magad? – dőltünk neki a falnak, jó érzés volt, hogy kicsit hideg.
- Igen, nem szoktam hozzá az iváshoz. – kuncogtam, belenéztem mélybarna szemeibe és nem tudom mi történt, elvesztettem az eszemet. Közelebb mentem hozzá és megsimítottam kipirult arcát majd közelebb hajoltam, olyan gyorsan értek össze ajkaink, mint a villámcsapás.
- Nem, Flo. – tolt el magától. – Figyelj rám. – újra a falhoz dőlt, kezeit karba tette mellkasa előtt és lenézett a földre majd rám. – Részeg vagy, nem tudod mit csinálsz. Erre úgy sem fogsz emlékezni holnap, elmondok mindent. Mióta ismerlek azóta nagyon fontos vagy nekem, ahogy Californiába mentünk ott tudatosult bennem, hogy én már régóta szeretlek de ez a barátság fontos nekem és te is ezért nem mondtam, nem akarlak elveszíteni. Ha ezt komolyan gondolod és amikor felkelsz akkor is szeretnéd majd akkor megbeszéljük de így most nem. Nem foglak kihasználni, te több vagy ennél. – fogta meg az egyik kezemet, magához vont és éreztem amint mellkasa rohamosan gyorsan emelkedik.

*II.Évad*55.rész-Új élet

Facebook csoport: ITT

Aznap éjjel mikor a levelet olvastam, Jorge karjai közt sírtam magam álomba. Reggel iszonyatosan fájta fejem és égtek a szemeim, nyöszörögve ültem fel, gondolom Jorge is megérezte, mert ő is felült hozzám majd megölelt.
- Menj fürödj le, jót fog tenni. – húzott fel az ágyamról és a fürdőbe tolt, igaza volt, tényleg jót tett, felfrissültem. Felöltöztem és gondoltam, hogy elmegyek sétálni egyet, felvettem a napszemüvegemet, eltettem a  telefonom , némi pénzt és a kulcsokat majd lementem a lépcsőn.
- Jorge jössz? – néztem rá kedvesen, bólintott majd felállt. – Cami alszik? Őt is hívnám. –kérdeztem, azt mondta , hogy még alszik ezért fogtuk magunkat és kiléptünk a házból. Igen, itt az időjárás más, Californiában meleg van, süt a nap. Itt is meleg van és ragyog a nap fénye, viszont itt inkább az a fülledt meleg van ami nekem nem a kedvencem, de majd hozzászokom. Gondoltuk, hogy elmegyünk a közeli parkba kicsit lazulni és élvezni a napsütést.

Amikor megláttam a kosár pályát és a mellette elhelyezkedő foci pályát, nagyot dobbant a szívem. Olyan régóta nem fociztam és a kosárról pedig Austin jut eszembe, könnyek szöknek a szemembe de felveszem az álarcomat. Közelebb megyünk a beton pályákhoz és láttuk, hogy tele vannak, egy fiú szaladt felém és a karjaiba zárt, erősen szorongatott én pedig lefagyva álltam.
- De rég láttalak, Flo. Hiányoztál ám kislány. – mondja a fiú, még mindig nem tudtam ki az , ezért Jorgera néztem, hátha ő tud segíteni. – Mi az? Már meg sem ismersz? Talán majd erről. – mondta és elkezdte rázni nekem a fenekét, de nem úgy, mint mások. Abbahagyta és már rémlett valami, jobban megnéztem rikító kék szemeit és haját.
- Miguel. – kiabáltam és újra a nyakába vetettem magam. – Annyit változtál, a hajad más, magasabb lettél,izmosabb és eltűntek a pattanásaid. – ecseteltem, hogy régen, hogyan is nézett ki, mire elpirult. Miguel általánosban volt az osztály társunk, nagyon kedves fiú, mindig szorgosan tanult ám a kosár volt az élete.
- Flo? – hallottam meg egy lány hangot, nagyon ismerős. Megfordultam és amikor felfedeztem a  fekete haj koronát nagy sikításban törtem ki, régi barátnőm is ezt tette majd egymás karjaiba borultunk. A sikítás után sokan lejöttek a pályáról és üdvözöltek, voltak régi csapat társaim, volt osztály társak. Öröm őket újra látni, megbeszéltük, hogy este elmegyünk valahova kajálni és megbeszéljük, hogy mi is történt az elmúlt három évben. Jorgeval körbejártuk a hatalmas parkot majd hazafelé mentünk, délután négy óra is elmúlt, sietnem kell, mert fél hétkor találkozunk.
- 6-ra itt vagyok érted, hívd el Camit is. – mondta és egy puszit adott az arcomra.
- Mindenképpen. – intettem neki és bementem a házba. Barbarával beszéltem pár mondatot aztán Cam szobájához mentem, benyitottam és éppen hevesen spykeolt Alexal.
- Óóó… Alex, itt van Flo. – mondta izgatottan, majd mutatta, hogy menjek oda. Megrántottam a vállam és beültem a  képernyő elé.
- Hey, mizu? – kérdeztem mosolyogva, ahogy ezt kimondtam egy csattanást hallottam és Austin arca jelent meg a képernyőn, lefagytam. –Cam, fél hétkor találkozok a többiekkel és mondták, hogy hívjalak téged is, szeretnék megtudni mi történt velünk. – súgtam neki.
- Ez remek, rendben. – mondta. – Fiúk megyünk vacsizni. Alex majd még beszélünk. – küldött neki egy puszit, majd elmondták, hogy szeretik egymást aztán Cam kivett magának egy ruha összeállítást a szekrényéből és átmentünk az én szobámba. Mint megtudtam Cami már lezuhanyozott mikor nem voltam itthon, fogtam magam és a fürdőmbe siettem. Gondoltam, hogy hajat kéne már mosni, mert a sok sírástól nem volt erőm.

Amíg Cam a hajamat szárította addig azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel, nem hinném, hogy egy puccos étterembe megyünk, szóval valami lazát de szépet kell kiválasztanom. Camnek holnap este lesz egy megjelenése egy film premierén ahová engem is meghívtak. Amiatt is izgulok, nem tudom, hogy kivel menjek, szerintem elhívom Jorget, Cami már elhívta Mara-t az egyik régi osztály társunkat és én nem szeretnék egyedül bevonulni a vörös szőnyegen. Miután kivasalta a hajam, a szekrényemhez léptem és kivettem egy lila rövidnadrágot, fehér toppot és egy lila blézert, gondoltam, hogy ez jó összeállítás. Felöltöztem és a fehér conversem mellett döntöttem, Cami is rövidnadrágot vett fel ám ő feketét, narancs sárga trikót és fekete sarut. Gyönyörű volt, néha olyan , mint ha komolyabb lett volna azért mert többet van felnőttekkel , mint a saját kor osztályával a munkája miatt. Amikor velem van vagy az ő kor osztályával akkor visszalibben a régi kerékvágásba és ez tetszik. Mikor lementünk a nappaliba Toni épp Barbarával videó játékozott, jó volt nézni, hogy van akivel el van. Kicsit bűntudatom volt, hogy mi elhanyagoljuk de ez megfog változni pár napon belül amint már nem leszek ilyen „depressziós”. Megmondtuk Barbarának, hogy elmegyünk a barátinkkal és csak késő este jövünk haza, nem volt ellene kifogása, csupán annyit mondott, hogy vigyázzunk magunkra és adott egy-egy puszit nekünk. Hallottunk egy duda szót, ebből gondoltam, hogy Jorge itt van értünk, magam után húztam a testvérem és kimentünk az utcára. Neki sem jött még meg a kocsija, bérelnek most ők is, de ez is gyönyörű, egy fekete mazdába szálltunk be.
- Indulhat a móka? – kérdezte mosolyogva majd hátranézett Camre, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ő is benne van. Hevesen bólogatott. Lehúztuk az első két ablakot és berakott egy CD-t a lejátszóba, a „True Friends” volt rajta az első szám, egyből mind a hárman dalra fakadtunk és élveztük a mindössze tizenöt perces utat, nem tudtam, hogy pontosan hová is megyünk de nagy mosoly szökött az arcomra amikor a régi törzs helyünkre értünk. A bowling pályára, kiszálltunk és ár mindenki az ajtó előtt várt minket, Camit is nagy üdvözlettel fogadták a többiek, csak úgy mint minket. Bementünk a pályára és kértünk cipőket, felvettük őket és elfoglaltuk a 10-es számú pályát, két csapatra osztódtunk. Velem van Jorge, Cami pedig a másik csapatban, bevallom, hogy rég nem játszottam, utoljára akkor amikor itt voltam.
- Na lássuk, hogy a bowling királyné még mindig a csúcson van e. – kacsintott rám Jorge, igen, régen én tartottam a rekordot, remélem újra megdöntöm bár most ahogy látom a kivetítőn, elég magasan van a léc, nehéz lesz. Beírtuk a neveinket a táblára és Jorge gurított először, én voltam a sor végén. Kezembe vettem egy lila golyót és a vonalhoz állta, hátráltam pár lépést, felemeltem a golyót és vettem egy nagy levegőt, koncentráltam , nekifutottam és elgurítottam. Végig egyenesen ment az egész pályán majd teli találat, nem gondoltam volna, hogy még mindig megy. Mikor a játék végéhez értünk, megszólalt a hangos bemondó és elmondta a nevem, miszerint sikerült rekordot dönteni. Ezek után úgy döntöttünk, hogy beülünk a közeli étterembe, elfoglaltunk egy nagy asztalt és rendeltünk.
 

ZENE 

- Na, amíg kijön a kaja, meséljetek csajok. Milyen az amerikai élet? – kérdezte Mandy, én csendben ültem, míg Cami boldogan elmondta, hogy beindult a karriere, bár ezt ők is tudják, hiszen hallgatnak rádiót és néznek tv-t. Aztán rajtam volt a sor, nem tudtam, hogy hol is kezdjem.
- Tudjátok, hogy a futballt abba kellett hagynom sajnos, de a modellkedést folytatom itt is amint lesz felkérés. – reméltem, hogy ennyi elég lesz nekik, de mint mindig Madny egyből a lényegre tért.
- Pasikkal mizu? – vigyorgott, nekem görcsbe rándult a gyomrom és Camre néztem, vállamra tette kezét és mosolyogva elmesélte az ő kis történetüket Alexel, jó volt hallgatni, hogy bízik benne. Bár tudom, hogy a táv kapcsolatok 90%-a meghal, de ezt nem akartam mondani, túl boldog és nem szeretném ha olyan állapotba kerülne , mint én. – Na és te? – mutatott rám.
- Hát öhm… szóval…. – kezdtem , de nem tudtam tovább folytatni, Jorge az én hősöm, most is megmentett.
- Volt valakije, de hagyjuk is, nem szeretne beszélni róla. – szólt finoman Mandyre aki vette a lapot és egyből témát váltottunk, kikérdeztük a többieket, hogy mi történt amíg mi nem voltunk itt.

-Jorge. – szóltam utána, mikor a kocsija felé tartott. – Öhmm.. nem maradsz? – kérdeztem félénken.
- Miért is? – fordult vissza és felém közeledett.
- Tudod, te vagy az egyetlen aki most törődik velem és tudja mik történtek. Te vagy akire számíthatok.
- Ott van Cami is.
- Tudom, de ő most túlságosan is elvan foglalva, hogy folyton Alexel beszéljen. – néztem rá kiskutya szemekkel, szerettem volna ha Jorge marad , mert mellette megnyugszom, ő megtud nyugtatni.
- Rendben. – fogta meg a kezem és felhúzott a szobámba.

Már az ágyban feküdtem, mikor bebújt mellém, felé fordultam és vettem egy nagy levegőt.
- Tudod, holnap lesz az a film premier amire engem is meghívtak, Cami Mandyvel jelenik meg és gondoltam, hogy esetleg elkísérhetnél. – akadozva mondtam ki a szavakat, rám nézett és mosolygott, ezek szerint eljön. Jó érzés tudni, hogy itt is van valaki aki mindig mellettem van,tudom, hogy félreérthető ez a helyzet , de én nem akarok semmit Jorge-tól. Persze jó pasi, meg aranyos és figyelmes de a szívem Austinhoz húz és kikell vernem a fejemből, ha nem akarom azzal tölteni az életem további rését, hogy rajta jár az eszem, miatta sírok át éjszakákat. Madridban vagyok, ez azt jelenti, hogy új életet kell kezdenem, elfelejteni Californiát és csak a jelenre koncentrálni.